Vélemény: Az iráni háború „kénes” utóhatásai átterjednek a réz- és nikkelpiacra
Az iráni háború már eddig is komoly zavarokat okozott a globális alumíniumpiacon, azonban a hatások mostanra a réz- és nikkel ellátási láncokra is átterjednek.
A közvetítő tényező a kén, amely az Öböl-menti olaj- és gázipar mellékterméke, és amely gyakorlatilag „csapdába esett” azóta, hogy február 28-án lezárták a Hormuzi-szoros-t. A térség a globális termelés mintegy egynegyedét adja az United States Geological Survey szerint.
A kénsav kulcsfontosságú alapanyag a rézbányászatban az oxidérceken alkalmazott oldószeres kivonási technológiákhoz, valamint a nikkelgyártásban a nagynyomású savas kioldásos (HPAL) üzemekben.
A fémgyártók számára kedvezőtlen, hogy a ként a műtrágyagyártásban is felhasználják, amely a globális kereslet mintegy kétharmadát teszi ki, és amelyet a kormányok minden más ágazat elé helyeznek prioritásként.
Ez az oka annak, hogy Kína – a világ legnagyobb kénsavtermelője – a jövő hónaptól exporttilalmat vezet be. Törökország már megtette ezt az Argus Media szerint, India pedig hasonló lépést fontolgat.
Ennek eredményeként a kénpiaci szűkösség egyre fokozódik, az árak pedig történelmi csúcsokra emelkednek.
Indonéz nikkelgyártók
Indonézia, a világ legnagyobb nikkeltermelője, egyben jelentős kénimportőr is: szükségletének mintegy 75%-át a Közel-Keletről szerzi be. Emellett Kínából is importál kénsavat.
A HPAL gyártási folyamat során 25–30 tonna sav (ami nagyjából 10 tonna kénnek felel meg) szükséges egy tonna vegyes hidroxid csapadék (MHP) előállításához – ez egy köztes termék, amely nikkelt és kobaltot is tartalmaz – a Morgan Stanley becslése szerint.
Az MHP-termelés tavaly körülbelül 450 000 tonna volt, és az új projektek felfutásával idén további 100 000 tonnás növekedés volt várható a Macquarie Group szerint.
A kénhiány hatása a nikkeltermelésre gyorsabban jelentkezik, mint a rézpiacon. A már eleve alacsony készletszintek miatt egyes indonéz gyártók már csökkenteni kezdték a termelési kihasználtságot.
Költséghatás
Még kérdéses, hogy a kibontakozó kénhiány mekkora hatással lesz a globális nikkel- vagy réztermelésre. A termelési költségekre gyakorolt hatás azonban már most egyértelműbb.
A Macquarie Group becslése szerint a kén árának év eleje óta bekövetkezett emelkedése tonnánként 4 000 dollárral növelte az indonéz HPAL-nikkel gyártási költségeit, így a költséggörbe 14 500–18 000 dollár/tonna szintre emelkedett.
Ez magyarázza a London Metal Exchange (LME) nikkelárának e heti meredek emelkedését is, amely 11 hetes csúcsot ért el, 18 655 dollár/tonna szinten.
Eközben a Natixis számításai szerint a kén a kongói SX-EW réztermelők készpénzköltségeinek mintegy 20%-át teszi ki. A bank becslése szerint minden 100 dollár/tonnás kénár-emelkedés 4%-kal növeli az operatív költségeket.
Ezek a tényezők már beépülnek a rézpiaci emelkedő narratívába is, hozzájárulva ahhoz, hogy az LME háromhavi rézár ismét 13 000 dollár/tonna fölé emelkedjen – először egy hónap után.
Forrás: mining.com
